Joseph HAYDN (1732–1809):

Armida, Hob. XXVIII:12
(koncertszerű operaelőadás)

Armida, a gyönyörű varázslónő keresztény lovagokat csábít el az első keresztes hadjárat idején, hogy elváltoztassa és eleméssze őket. A pogány szaracénok lenyűgözően istentelen erejének éteri megtestesüléseként a legerényesebb és legkiválóbb lovagra, Rinaldóra is kiveti a hálóját, ekkor azonban katasztrófa sújt le rá: a boszorkány ugyanis olyan mélyen beleszeret az engedelmes alattvalójává bűvölt harcosba, hogy nem képes megölni őt, így végül saját maga válik pusztító szenvedélye áldozatává.
A történet Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsáleméből származik, de az évszázadok során számtalan változatban formálódott operalibrettóvá – végtére is aligha képzelhető el tökéletesebb drámai alaphelyzet, mint amilyet az erény és az esendőség összecsapása, a kötelesség és az érzelmek, az akarat és a sorsszerűség összeegyeztethetetlensége, a küldetéstudat és a hatalomvágy, a hódítás és az alávettetés parabolája bont ki a nagyszabású reneszánsz eposznak ebben a történetszálában. A közismert példázat ennek megfelelően számos komponistát foglalkoztatott Lullytől Händelen (aki a maga Rinaldójával aratta első nagy londoni sikerét), Vivaldin, Gluckon és Rossinin át egészen Dvořákig, sőt, ami azt illeti, megjelenik a történet Brahmsnál és Wagnernél is. Előbbi kantátát komponált belőle, utóbbinál pedig a Parsifal Kundryja idézi fel Armida alakját.
Haydn Armidáját 1784 februárjában mutatták be Eszterházán, és a következő években a mű a hercegi opera legsűrűbben játszott darabjai közé emelkedett.

Rendező: Haydneum
Együttműködő partner: Eszterháza Közhasznú Nonprofit Kft.